1875. évi XXXVII. törvény
Összefoglaló
Az 1875. évi XXXVII. kereskedelmi törvény még hatályban lévő rendelkezései a kereskedelmi utalványok jogintézményét szabályozzák, meghatározva azok kibocsátásának, elfogadásának, átruházásának és érvényességének feltételeit. A törvény rögzíti az utalványozó, az utalványos és az utalványozott közötti jogviszonyokat, valamint a hátirat útján történő átruházás szabályait. A jogszabály a váltójogi rendelkezések megfelelő alkalmazását is előírja a kereskedelmi utalványokra, így biztosítva az egységes kereskedelmi forgalom jogi kereteit.
Tartalom-előzetes
Tartalomjegyzék
Szerkezet
1875. évi XXXVII. törvény
a kereskedelmi törvényről 1 2007.07.01.
ELSŐ RÉSZ 2
1–290. §
MÁSODIK RÉSZ
Kereskedelmi ügyletek
I. CÍM
Kereskedelmi ügyletek általában
291. § Kereskedelmi utalványoknak tekintetnek: 1. a rendeletre szóló és 2. a kereskedők által kibocsátott vagy elfogadott írásbeli utalványok. Az ily utalványok tárgyai pénzen kívül, értékpapírok és más helyettesíthető dolgok is lehetnek, s azok érvényességéhez sem a kötelezettség jogcímének felemlítése, sem az érték elismerése nem szükséges.
292. § Az utalványozott a reá intézett utalvány elfogadása által az utalványos, illetőleg ennek jogutóda iránt arra kötelezi magát, hogy az utalványban foglalt meghagyást teljesíti. Érvényes elfogadásnak tekintetik, ha az utalványozott nevét vagy cégét az utalvány előlapjára vezeti.
293. § Az utalvány sem az utalványozó, sem az utalványos, sem végre az utalványozott halálával meg nem szűnik, feltéve, hogy ennek ellenkezője magán az utalványon ki nem köttetett.
294. § A pénzfizetés vagy helyettesíthető dolgok vagy értékpapírok szállítás iránt visszteher kikötése nélkül kiállított utalványok és kötelezőjegyek, ha rendeletre szólnak, hátirattal is átruházhatók. A hátirat akkor is érvényes, ha a forgató pusztán nevét vagy cégét vezeti az okirat hátlapjára (üres hátirat).…