1896. évi VII. törvény
Összefoglaló
Az 1896. évi VII. törvénycikk a magyar állam megalapításának ezredik évfordulóját iktatja törvénybe, hálát adva az isteni gondviselésnek a haza fennmaradásáért. A törvény kifejezi az országgyűlés hódolatát I. Ferenc József király iránt, valamint rögzíti a király és népe közötti kölcsönös bizalmat és hűséget. A jogszabály elrendeli, hogy az ezeréves állami fennállás emlékét az országházban kőbe vésve is meg kell örökíteni.
Tartalom-előzetes
Tartalomjegyzék
Szerkezet
1896. évi VII. törvénycikk
a honalapitás évezredes emlékének törvénybe iktatásáról 1990.12.31.
A magyar állam 1896-ban ezeréves megalapitásának és fennállásának ünnepét üli. A törvényhozás ennek emlékét a következőkben örökiti meg:
1. § A magyar szent korona országainak törvényhozása vallásos áhitattal ad hálát az isteni gondviselésnek, hogy az Árpád és vitéz hadai által megalapitott hazát oltalmába fogadta, fejedelmeit bölcseséggel, népét erővel és önfeláldozó hazaszeretettel megáldotta, és az országot jó és balsorsban segitve, annak lételét ezer éven át sok viszontagság között is fentartotta.
2. § Ezen ünnepélyes alkalommal az országgyülés mindkét háza legmélyebb hódolattal járul Ő császári és apostoli királyi Felsége I. Ferencz József elé, a kinek dicsőséges uralkodása alatt az ország alkotmányos szabadsága és zavartalan fejlődése biztositva van. Magyarország és társországainak apostoli királya viszont törhetetlen bizalmát nyilvánitja szeretet népének hüségében. Szilárd alapjai ezek annak az áldásos összhangnak, melynek ereje a jövendő századok biztos haladásának is zálogát képezi.
3. § A törvényhozás a kegyelet, hódolat és királyi hajlandóság eme nyilatkozataival a magyar állam ezeréves fennállásának emlékét örök időkre törvénybe iktatja.…