1989. évi XXVIII. törvény
Összefoglaló
Az 1989. évi XXVIII. törvény szabályozza a magyar állampolgárok külföldre utazáshoz és útlevélhez való alapvető jogát, meghatározva azokat a kivételes eseteket, amelyek alapján e jog korlátozható, így például folyamatban lévő büntetőeljárás, végrehajtandó szabadságvesztés, különösen fontos nemzetbiztonsági érdek vagy katonai szolgálat esetén. A törvény rendelkezik az útlevél típusairól, érvényességéről és kiadásának feltételeiről, megkülönböztetve a magánútlevelet, a diplomata útlevelet, a külügyi és hajós szolgálati útlevelet. A diplomata útlevélre jogosultak körét tételesen meghatározza, ideértve az állami és parlamenti vezetőket, a diplomáciai személyzetet, valamint az érintettekkel közös háztartásban élő hozzátartozókat.
Tartalom-előzetes
Tartalomjegyzék
Szerkezet
1989. évi XXVIII. TÖRVÉNY
a külföldre utazásról és az útlevélről 1 1997.05.31.
Az Országgyűlés a külföldre utazásról és az útlevélről — az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával összhangban — a következő törvényt alkotja.
Alapvető rendelkezés
1. § A külföldre utazáshoz, a hazautazáshoz és az útlevélhez való jog a magyar állampolgár alapvető joga, amely csak kivételesen, az e törvényben meghatározott esetekben korlátozható.
Korlátozó rendelkezések
2. § (1) Nem utazhat külföldre: a) a büntetőeljárás befejezéséig az, akivel szemben olyan szándékosan elkövetett bűncselekmény miatt van folyamatban büntetőeljárás, amelyre a törvény három évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést rendel, b) a büntetésének letöltéséig, illetve végrehajthatósága megszűnéséig az, akit végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek.…