1990. évi XCVII. törvény
Összefoglaló
Az 1990. évi XCVII. törvény az 1975. évi II. társadalombiztosítási törvényt módosítja, részletesen szabályozva az özvegyi nyugdíj feltételrendszerét. A törvény meghatározza az ideiglenes és állandó özvegyi nyugdíjra való jogosultság feltételeit, kiterjesztve azt az élettársakra, az elvált házastársakra és a különélőkre is. Az özvegyi nyugdíj mértéke az elhunyt öregségi vagy rokkantsági nyugdíjának fele, azzal a korláttal, hogy elvált házastárs esetén nem haladhatja meg a korábban megítélt tartásdíj összegét.
Tartalom-előzetes
Tartalomjegyzék
Szerkezet
1990. évi XCVII. törvény
a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról 1 1991.01.01.
A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) a következők szerint módosul:
1. § A T. a következő 58. §-sal egészül ki: „ 58. § (1) Özvegyi nyugdíjat a házastárs, az elvált házastárs és az élettárs kaphat. (2) Az özvegyi nyugdíj ideiglenes vagy állandó. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj a házastárs halálától egy évig jár. (3) Özvegyi nyugdíjra jogosult a házastársra előírt feltételek esetén az is, aki élettársával ennek haláláig a) egy év óta megszakítás nélkül együttélt és gyermekük született, vagy b) megszakítás nélkül tíz év óta együttélt. (4) Élettársa után nem jogosult özvegyi nyugdíjra az, aki a (3) bekezdésben megjelölt együttélési idő vagy ennek egy része alatt özvegyi nyugellátásban vagy baleseti özvegyi nyugdíjban részesült.”
2. § A T. a következő 59. §-sal egészül ki: „ 59. § Ideiglenes özvegyi nyugdíjra az jogosult, akinek házastársa az öregségi (rokkantsági) nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte vagy öregségi (rokkantsági) nyugdíjasként halt meg.”…