2001. évi LXIV. törvény
Összefoglaló
A 2001. évi LXIV. törvény a kulturális örökség védelméről szól, különös tekintettel a hadtörténeti és régészeti örökségre, valamint a kulturális javakra, meghatározva az ezekkel kapcsolatos tevékenységek, személyek és szervezetek körére vonatkozó szabályokat. A törvény rögzíti, hogy a kulturális örökség megóvása nemzeti kötelezettség, tilos annak veszélyeztetése, megrongálása vagy megsemmisítése, és a feltárást kizárólag törvényi keretek között lehet végezni. A műemlékekre és emlékhelyekre vonatkozó rendelkezéseket külön, a magyar építészetről szóló 2023. évi C. törvény tartalmazza.
Tartalom-előzetes
Tartalomjegyzék
Szerkezet
2001. évi LXIV. törvény
a kulturális örökség védelméről 1 2026.01.01.
Az Országgyűlés – felismerve, hogy kulturális örökségünk hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrása, a nemzeti és az egyetemes kultúra elválaszthatatlan összetevője; – abból a célból, hogy a nemzeti és az egyetemes történelem során felhalmozott kulturális örökség feltárásának, tudományos feldolgozásának, megóvásának, védelmének, fenntartható használatának és közkinccsé tételének törvényi feltételeit megteremtse; – annak érdekében, hogy a nemzeti és az egyetemes kulturális örökség megőrzésére irányuló tevékenységeket szabályozza, a feladatokat meghatározza, és tovább egyszerűsítse, hatékonyabbá tegye a hatósági eljárásokat, illetőleg a kiemelkedő jelentőségű kulturális értékek állami tulajdonba kerülését elősegítse, a következő törvényt alkotja:
I. RÉSZ
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. § 2
(1) 3 E törvény hatálya a kulturális örökség elemei közül a hadtörténeti és régészeti örökség védelmére és a kulturális javak védelmére, valamint az ezekkel kapcsolatos minden tevékenységre, személyre és szervezetre terjed ki.
(2) A kulturális örökség elemeinek e törvény szerinti védelme nem érinti a más jogszabályok alapján fennálló védettséget.…