2007. évi LXXIII. törvény
Összefoglaló
Az egyes foglalkoztatási jogviszonyokat szabályozó törvények módosítása a munka- és pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseket érinti, különös tekintettel a készenléti jellegű munkakörök fogalmának meghatározására és az ügyelet munkaidőként való elismerésére. A módosítás kiterjed a közlekedési, polgári repülési és egészségügyi ágazatokra, ahol kollektív szerződés vagy külön törvény eltérhet az általános munkaidő-szabályoktól, így például hosszabb munkaidőkeretek is megállapíthatók. Az egészségügyi dolgozókra vonatkozóan speciális rendelkezések kerültek bevezetésre, amelyek a folyamatos szolgáltatást nyújtó intézményekben lehetővé teszik a heti munkaidő magasabb mértékének alkalmazását.
Tartalom-előzetes
Tartalomjegyzék
Szerkezet
2007. évi LXXIII. törvény
egyes foglalkoztatási jogviszonyokat szabályozó törvények munka- és pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseinek módosításáról 1 2012.03.01.
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosítása
1. § (1) A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 117. § (1) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki, valamint a j) pont végén az írásjel pontosvesszőre változik: [E törvény alkalmazásában:] „ k)
készenléti jellegű munkakör: az olyan munkakör, amelyben ka) a munkakörbe tartozó feladatok jellegéből adódóan – hosszabb időszak alapulvételével – a rendes munkaidő legalább egyharmadában nincs munkavégzés, és a munkával nem töltött időt a munkavállaló pihenéssel töltheti, vagy kb) a munkavégzés – különösen a munkakör sajátosságára, a munkavégzés feltételeire tekintettel – a munkavállaló számára az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár.”
(2) Az Mt. 117. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki: „(3) A 119. § (3) bekezdésben foglalt heti munkaidő legmagasabb mértékére megállapított felső határ alkalmazásakor munkaidőnek tekintendő az ügyelet tartama.”