2012. évi XXVI. törvény
Összefoglaló
A 2012. évi XXVI. törvény a nemdohányzók védelméről szóló 1999. évi XLII. törvényt módosítja, kiterjesztve a zárt légterű dohányzóhelyek kijelölésének lehetőségét egyes speciális munkahelyekre, így a magas hőmérsékletű vagy fokozottan tűz- és robbanásveszélyes munkakörnyezetekre. Az ilyen dohányzóhelyek kialakításához az egészségügyi államigazgatási szerv előzetes engedélye szükséges, amelyért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. A törvény átmeneti rendelkezést is tartalmaz, amely szerint az engedélykérelem határidőn belüli benyújtása esetén az eljárás jogerős lezárásáig egészségvédelmi bírság nem szabható ki.
Tartalom-előzetes
Tartalomjegyzék
Szerkezet
2012. évi XXVI. törvény
a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény módosításáról 1 2012.04.09.
1. § (1) A nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Nvt.) 2. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(5) A (7)–(9) bekezdésben foglaltak szerint zárt légterű dohányzóhely is kijelölhető a) a 9. §-ban foglalt esetekben, b) büntetés-végrehajtási intézményekben és a rendőrségi előállító helyiségekben, fogdákban és az őrzött szálláshelyeken a fogvatartottak – köztük a kóros elmeállapotúak – számára, c) az Eütv. 188. § a) pontja szerinti pszichiátriai intézetben a pszichiátriai betegek számára, d) a munkavállalók részére, ahol a munkahelyi klíma zárttéri munkahelyen a külön jogszabályban meghatározott korrigált effektív hőmérséklet a 24 °C-ot meghaladja, e) azon munkavállalók részére a fokozottan tűz- és robbanásveszélyes, a tűz- és robbanásveszélyes, valamint a tűzveszélyes munkahelyeken, létesítményekben, ahol a nyílt légtérben ea) a munka törvénykönyvében biztosított munkaközi szünettel, eb) a tűzvédelmi szabályokkal, és ec) a folytatott tevékenység jellegével összeegyeztethető dohányzóhelyet nem, vagy csak az élet- és vagyonbiztonságot, valamint a nemzetgazdasági érdekeket jelentősen veszélyeztetve lehetne kijelölni.”