2024. évi LXXXII. törvény
Összefoglaló
A 2024. évi LXXXII. törvény a közhiteles nyilvántartások egységes jogi keretrendszerét teremti meg, meghatározva a közhitelesség fogalmát, joghatásait és az adatok nyilvántartásának alapelveit. A törvény rögzíti, hogy közhitelesség kizárólag jogszabály alapján keletkezhet, és csak olyan adathoz fűződhet, amelyhez tényleges joghatás kapcsolódik. A Kormány feladata egy olyan szerv kijelölése, amely felügyeli, hogy a közhiteles nyilvántartásba vétel az előírt követelményeknek megfelelően valósuljon meg.
Tartalom-előzetes
Tartalomjegyzék
Szerkezet
2024. évi LXXXII. törvény
a közhitelességről és a közhiteles nyilvántartások egységes vezetéséről 1 2026.01.01.
[1] A közfeladatot ellátó szervek által vezetett közhiteles nyilvántartások rendelkeznek olyan közös pontokkal, amelyek függetlenek a közhiteles nyilvántartást vezető szervtől és az egyes nyilvántartásokhoz fűződő joghatásoktól. Felismerhetőek olyan elvi keretek, amelyek minden közhiteles nyilvántartás esetében alkalmazhatóak, és elsődlegesen nem a nyilvántartás tartalmához, hanem annak vezetéséhez kapcsolódnak. Ebből következően a közhitelesen nyilvántartott adatok és a közhiteles nyilvántartások tekintetében szükséges a jogrendszer számára egységes kerettörvényt alkotni, amely meghatározza a közhitelesség fogalmát, valamint joghatásait.
[2] A közhitelességet nem önállóan az egyes nyilvántartások viszonylatában, hanem a jogrendszer egészére nézve kell biztosítani, amit az absztrakciós szint emelésével lehet elérni. A meghatározott követelmények érvényesítésére ki kell jelölni egy olyan szervet, amely biztosítja, hogy közhitelesen csak az e törvényben foglalt követelmények teljesülése esetén valósuljon meg az adat közhiteles nyilvántartása. A Kormány feladata a közhitelesség biztosításáért felelős szerv kijelölése.